Ha van a környezetedben legalább egy óvodás, vagy kisiskolás korú gyermek, bizonyára már te is túl vagy ma legalább egy kávén, teán, süteményen, melyet a gyerkőc szervírozott gondosan a játékkonyhából.
Nekem ezek mellett – bár még csak délelőtt van – megvoltak már a kötelező orvosi vizsgálatok is és az ügyeletes kedvenc dínó is túl van már élete első táncleckéjén, mert hát este a póni partyt ad és nyilván lesz tánc is.
Ugye számodra sem ismeretlenek ezek szituációk?
Ebben a blogbejegyzésünkben a szerepjátékok fontosságáról szeretnénk mesélni neked.
A gyermekek kognitív fejlődéséről számos tudós, pszichológus, pedagógus és gyermekorvos is publikált már tanulmányokat, született rengeteg elmélet a miértekről és hogyanokról, de anélkül, hogy ezek részleteibe túlzóan belemennénk, mi most inkább a gyakorlati oldaláról közelítenénk meg a dolgokat, de ahhoz, hogy ezt megértsük, előbb nézzük meg a gyermekek fejlődésének fontosabb szakaszait.
Jean Piaget svájci pszichológus volt és az 1900-as évek elején kezdte meg munkásságát. Természettudományt hallgatott a Neuchâteli Egyetemen, majd lányai születése után kezdett érdeklődni a pszichológia iránt. Felfogása szerint pszichés fejlődésünk a világ megismerő ábrázolásának és szemléltetésének folyamatos differenciálódásán keresztül valósul meg.
Módszertanának fő eleme a gyermekek megfigyelése volt, mely során a gyermeki fejlődést 4 szakaszban határozta meg:
1. 0-2 év – Szenzomotoros szakasz
Itt fejlődik a mozgáskoordináció, a korai tapasztalások által kialakul az utánzás képessége, felfedezésre kerülnek az érzékszervek és konkretizálódnak azok funkciói. A mozgás finomodásával elérhetővé válnak a tárgyak és elkezdődhet a velük való játék.
2. 2-7 év – Szimbólumképzés szakasza
Ebben a szakaszban nagyon fontos a nyelvi készségek kialakulása és annak fejlődése. Egyre több dolgot képes a gyermek kifejezni, elmondani, saját megfigyelései, tapasztalatai alapján, saját fantáziájával átszőtt történeteket tud a játékba adaptálni és ebben a szakaszban van nagyon fontos szerepe a szerepjátéknak is. A szociális és társas viszonyok ilyenkor részben már kialakultak (család), vagy kialakulóban vannak (tágabb környezet, barátok) és megfigyelhető, hogy nem csak ezek a kapcsolatok, hanem például a mesék is kihatással vannak a gyermekekre, hisz hatással vannak rájuk és van bennük feldolgozandó anyag bőven.
3. 7-9 év – Szabályalkotás szakasza
Ebben a szakaszban már új játékigények jelennek meg, hisz a gyermek mind fizikailag, mind szellemileg már olyan tudás birtokában van, mely képessé teszi őt a szabályokhoz való alkalmazkodásra. Itt jönnek képbe a különböző társas- és kártyajátékok és bármilyen játék, mely valamely szabályhoz kötött és itt indul el az erkölcsi, társadalmi normák felé történő nyitottság, érdeklődés is.
4. 9-13 év – Konkrét műveleti szakasz
Az előző szakaszban kialakult szabálykövetés alapozza meg ezt a szakaszt, melynek középpontjában a tanulás, tapasztalás áll, a szó szoros értelmében vett játék pedig inkább szabadidős tevékenységgé minősül át.
Maga a szerepjáték tehát a szimbólumképzés szakaszának meghatározó része. Igazán találó ez a megnevezés, hisz bármit, amit a gyerekek látnak, hallanak, megtapasztalnak, a részükké válik és a maguk szintjén fel kell, hogy dolgozzák. A szerepjáték nem más, mint a megfigyelt társas viszonyok, szerepek, minták, szituációk saját, gyermeki eszközökkel történő rekonstruálása, újrajátszása, mely amellett, hogy szórakoztató, rengeteg új felfedezéshez is vezet, összefüggésekre világít rá és a gyermekek feszültség-levezetésének is az egyik legjobb eszköze.
Lássuk tehát, miért is jó, ha a gyermek szerepjátékozik:
- A való életre tanít
Mikor egy kisgyermek gondosan betakargatja a babáját, vagy kedvenc párnáját dédelgeti, az már bizony szerepjáték, hiszen egy valós szituációt játszik el, ezt látta tőled és a család többi tagjától. A te szereteted és gondoskodásod az ő játékában tükröződik.
Nagyobb gyerekek játékaiban már fellelhetők különböző helyszínek: bolt, játszótér, étterem, óvoda, állatkert, stb.
Az itt játszódó események is mind az életből valók és az életre tanítják őket. Egy bolti, vagy éttermi jelenetnél például nagyon jól gyakorolható az udvariasság, a játszótéri és közösségi jeleneteknél pedig a kompromisszumkészség fejlesztése kaphat központi szerepet.
- Fejleszti a szókincset, fantáziát, kreativitást
Fent már említettük, hogy minden, amit a gyermek megtapasztal, az a részévé válik. Ez egyébként a Montessori pedagógiának is egy fontos alaptézise. Minden egyes megteremtett szituáció - legyen az akár társas formában, akár játékfigurák vagy plüssök bevonásával játszott – kiragadja a hétköznapokból, impulzusokat generál, melyre a gyermek saját fejlettségi szintjének megfelelően reagál. Képzelőereje és kreativitása segítségével bebújik mások bőrébe, megold helyzeteket, elsimít konfliktusokat, miközben új és új dolgokat tanul, fejlődik a szervező- és problémamegoldó képessége.
- Segít feldolgozni az eseményeket, segít az önmegvalósításban
Mikor a gyermek már közösségbe kerül, előkerülhetnek a konfliktusok is, a többi gyerekkel és a felnőttekkel való társas viszony egyes elemei elevenedhetnek meg az otthoni szerepjáték során. Ha a gyerek nem is nagyon beszél a bölcsiben, oviban történtekről, érdemes megfigyelni őt játék közben, mert sok mindenre fény derülhet azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami esetleg zavarja őt, mitől szorong, vagy esetleg mi az, ami nagy örömet okoz.
- Oldja a feszültséget, biztonságérzetet ad
Mind közül talán ez a legfontosabb funkciója a szerepjátékozásnak, hisz egy kisgyermek, aki még keveset tapasztalt, el sem tudjuk képzelni, a maga módján mennyi mindentől szoronghat. Valószínűleg nem mondja és mutatja, de belül motoszkál benne, és ha ezt képes egy játékba adaptálni oly módon, hogy játék közben megjelennek a belsőjében zajló folyamatok, akkor szépen oldhatók a benne keletkezett blokkok, jó érzés fogja eltölteni és egy újabb ismerettel, tapasztalással gazdagodik. Ha nem áll távol a gyermektől a szerepjáték és látod rajta, hogy valami bántja, nyugodtan ülj le vele és kezdjetek el játszani, előbb-utóbb ki fog bújni a szög a zsákból.
- Elősegíti a szociális készségek kialakulását, finomodását
Mivel egy-egy szerepjáték minimum 2 szereplős, ezért a gyermek mindenképpen – a szó legjobb értelmében – belekényszerül egy olyan szituációba, amely társas közeget teremt, így ha egyedül játszik, önmagával, ha van játszótársa, akkor pedig vele kell, hogy együttműködjön, ezáltal megtanulnak csapatban tevékenykedni, a csapaton belül pedig saját érdekeiket képviselni. Itt is fontos megemlíteni a kompromisszumot, mint egy-egy helyzet lehetséges megoldását, valamint az osztozkodást, konfliktuskezelést.
- Megalapozza a szabálykövetést, következetességet
Ezzel pedig megágyaz a következő fejlődési szakasz történéseinek, ami nem más, mint a szabályalkotás szakasza. Ez természetesen fokozatosan alakul ki, minél többet játszik a gyermek szerepjátékokat, annál inkább élvezi annak az előnyeit, egy idő után már azonban nem fogja az igényeit kielégíteni és saját „érettebb” énjének megfelelő játékok után néz.
Beavatkozzunk-e gyermekeink szerepjátékába?
Amennyiben tehetjük, maradjunk külső szemlélők, csak abban az esetben avatkozzunk be az eseményekbe, ha nagyon indokoltnak látjuk. Természetesen a támogatásunkról biztosítsuk a gyermeket, vagyis ha látjuk, hogy biztatásra vár valamivel kapcsolatban, vagy nehéz számára a döntés, siessünk a segítségére.
Vannak olyan helyzetek, amikor indokolt a közös szerepjátékozás. Fentebb esett róla szó, hogy a szorongó gyermek feszültsége a közös játékkal oldható és a megfelelően irányított játék során szépen feldolgozható. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor maga a gyermek kéri, hogy csatlakozz hozzá.
Egy szó mint száz, szerepjátékozni jó és rendkívül hasznos, tanulságos mindenki számára.
Azon túl, hogy kikapcsol és kiragad a hétköznapokból, rendkívül hatékony „fegyver” a szorongás ellen. Az életből vett minták sok-sok fantáziával, érzelemmel és kreativitással átszőve manifesztálódnak, miközben gyermekünk is és mi is fejlődünk, tanulunk, tapasztalunk.
Teremtsünk hát gyermekünk számára ehhez ideális körülményeket otthon, biztosítsunk korának és fejlettségi szintjének megfelelő élményeket, ingereket és eszközöket.