Az építőkocka egy olyan játék, amely már önmagában is vonzó a gyermekek, de a felnőttek számára is. Van abban valami különlegesen megnyugtató, amikor egy simára csiszolt és lefestett kockát kézbe vesz az ember. Ha pedig ez fa építőkocka, még a szívünk is megdobban. Nem hiszem, hogy ez veled, vagy a gyermekeddel ne így lenne. Gondolkoztam is rajta, miért szeretjük annyira a fa építőkockákat.
Arra jutottam, ennek több oka is van:
-
a fa az emberben lévő természet megjelenítése;
-
a letisztult formák bennünket is „megtisztítanak”, nyugtatnak;
-
a fa építőkockákkal való játék pedig mindenkit teljesen kikapcsol, amolyan igazi relax.
Hogyan fejleszt a fa építőkocka?
Figyeld csak meg a gyermekedet, amint éppen építőkockázik. Amikor tornyot épít, vagy éppen hidat, házat, erősen koncentrál, aztán euforikus örömmel konstatálja a végeredményt. Bizony, a fa építőkockákkal való játéknak fantasztikus hatásai vannak. Nézzük is meg sorba, melyek ezek.
Karen Hewitt játéktervező például 3 rendeltetési csoportba sorolja a kockajátékokat:
-
fejlesztő és oktatási eszközök,
-
kulturális érzékenyítő eszközök, valamint
-
a tiszta formák megismerését és az építés megtapasztalását segítő eszközök.
Tudom, hogy ez így most túl komolyan hangzik, nem is akarlak fárasztani a részletekkel, de a lényeget szeretném kiemelni.
Amikor fa építőkockát adunk a gyermekek kezébe, azzal megismertetjük velük
-
az anyagokat,
-
a formákat,
-
az elemek összefüggéseit (hogyan lehet őket egymásra pakolni),
-
és rejtetten még egy kis fizikát is: a gravitáció és a statika nagy úr! Aminek dőlnie kell, az dőlni is fog.
Azért ez nem rossz egy egyszerű játéktól, ugye? Nem véletlen, hogy a gyerekek mindig is játszottak építőkockákkal. Igaz, hogy kezdetekben ezeket kőnek és kavicsnak hívták, de a lényegen ez mit sem változtat.
Az építőkockák használata tehát ősi jelenség, de a ma ismertek kifejlesztése két pedagógushoz köthető. Bevallom, egy kicsit utánajártam a témának, így bukkantam rá Friedrich Fröbel és Caroline Pratt nevére, akik életüket szentelték reformpedagógiai törekvéseiknek.
Friedrich volt az első pedagógus, aki fakockákat használt az óvódákban. (Egyébként ő volt a mai óvodai intézményrendszer kitalálója is.) Skaliczki Judit építésznél olvastam, hogy a német pedagógus így akarta a geometriát és az egység-részek viszonyát megtanítani a gyerekeknek. Pratt ezt az elvet vitte tovább, de ő nagyobb hangsúlyt fektetett a szabadjátékra, a kreativitás fejlesztésére.
