Zenei fejlesztés játékhangszerekkel

Kodály Zoltán azt tartotta, hogy a zenei nevelést 7 éves korig el kell kezdeni, mert utána már hiányzik a léleknek az az alap, amely a muzikalitáshoz szükséges. Az azóta megváltozott világ ezt kissé megcáfolta, hiszen ma már egy 40-50 éves könyvelő vagy orvos is szabadon dönthet úgy, hogy felnőttfejjel tanul meg harsonán vagy nagybőgőn játszani. Valószínűleg ebben a korban nem válik már belőlünk Paganini vagy Mozart, de ha nem a fényes sikerekre hajtunk, hatalmas örömöt lelhetünk így is a zenélésben. Miért is fognánk vissza magunkat? A kérdés azonban most inkább az, hogy miért is ne fogjuk vissza a gyermekeinket, miért is olyan fontos a korai zenei fejlesztés? 

A zene ugyanis tényleg bearanyozza a mindennapokat, az öröm és – sokszor – a bánat egyik legjobb kifejezőeszköze. Stresszoldó hatása is közismert. Sejted már, miért elengedhetetlen, hogy a gyerekeket korán megismertessük ezzel a csodálatos világgal?
 

A zenei fejlesztés lényege a jobb és a bal agyfélteke összehangolása

Ma már tudható, hogy 

• a zenéhez való érzék a kreatív jobb agyféltekéhez, míg 

• a ritmusérzék a racionális bal agyféltekéhez kötődik. 

Mivel a jobb agyfélteke „feladata” a kreativitás, látás, az érzések feldolgozásának, az újdonságok befogadásának ellátása, a bal agyféltekéé pedig pl. a beszédkészség fejlesztése, a zenei fejlesztés ezekre a készségekre is mind pozitív hatással van. Ezért fontos tehát, hogy már a kisbabák, kisgyermekek muzikalitását is komolyan vegyük. 

Ha látjuk rajtuk az érdeklődést a ritmusok, dallamok és a játékhangszerek iránt, akkor hagyjuk is őket ebben kibontakozni.

A fejlesztő „zaj” is zene

Nagyon megterhelő, amikor egy fárasztó nap végén a gyermekünk még mindig teljes erőbedobással dobol a fakanállal vagy klimpíroz az asztalon. Ilyenkor nehezen viselünk minden zajt, nemhogy ezt a „fajtát”. Érdemes azonban türelmesnek lennünk, mert gyermekünk ezekben a percekben igen sokat fejlődik. Fejlődik

• a hallása,

• a ritmusérzéke, de

• a koncentrációs képessége is. 

A zenei fejlesztés szakaszai

Sok szülő nem tudja, de már 

• a beszéd tanulása is egyfajta ritmusérzéket igényel, később pedig –  óvodáskorban – 

• jönnek a mondókák, 

• a tapsolással kísért gyakorlatok, 

• a körjátékok, 

• a népdalok tanulása, 

• majd a gyerekkoncertek.

A ritmus tanulása eleinte tapsolás-visszatapsolás módszerrel történik. A szülő vagy az óvónéni mutat egy ritmust, amelyet a gyereknek hallás után vissza kell adnia. 

A következő lépcsőfok lehet a ritmushangszerekkel való ismerkedés. Érdekes, nem is gondolnánk, de egy dob által ütött ritmust nehezebb a gyerekeknek eltapsolni, mint amikor a tapsolást kell utánozniuk. (Tehát ez megint csak a figyelmüket és a ritmusérzéküket fejleszti.)

A ritmushangszerek után érdemes a gyereket megismertetni a dallamokat játszó hangszerekkel is. Megfigyelés útján tanulják meg, melyek a halk és hangos, a mély és magas hangok közötti különbségek. Megtanulnak dallamot visszaénekelni, ennek egy következő lépcsőfoka pedig, hogy dallamot ritmussal és szöveggel együtt is visszaénekelnek. Ez egyszerre fejleszti a ritmusérzéket, a dallamfelismerést, a szövegértést, beszédkészséget és a figyelmet is.

A gyerekek számára az ismétlődés nem unalmas, hanem megnyugtató, ezért a kedvenc dalaikat valószínűleg reggeltől estig fogják énekelni. 

Milyen hangszert vásárolj gyermekednek?

Az alábbiakban korosztályok szerint csoportosítottam a különböző fejlesztő zenei eszközöket. Vásárolj bátran, hadd kísérletezzen a gyermeked! 

1. A baba első ritmushangszere a csörgő. 

2. Később jöhetnek a kasztanyetták, a kis dobok, csörgődobok. 

3. Óvodás korban a metalofon, majd – amikor már ügyesen bánik a kezével és fújni is tud – 

4. a furulyák, fúvós játékhangszerek.

Az Anyaparadicsom webáruházában ezek mindegyikét megtalálod. Tekintsd meg a kínálatot ITT!